halkan mondom

October 21, 2011 - csak úgy - 0 Comments

de máshová is okádom a hasztalan biteket, vagyis oda tényleg többnyire hasztalan biteket okádok csupán. Ide meg, ahogy a mellékelt ábra is mutatja – nem sok marad. Valahogy semmi motiváción nincs, hogy a kis hétköznapi szüttyögésem megosszam, vagy valóban lényegtelen dolgokról pötyögjek. Időpazarás nekem, nektek. Nézzünk helyette sorozatot.

Most vettem észre, hogy nem sikerült egy -ba/-ban ragot helyesen alkalmazni a legutóbbi (szóval minden bizonnyal előző negyedéves bejegyzésben), miért nem vertetek nyakon?

Nem tudom írtam-e már (hiszen olyan sokat írok), de nem sok órám van idén, ami egy kicsit is motiválna, szóval nagyon pöpec a dolog. A legjobb a hétfő délutáni közigazgatási katyvasz, ahol az oktató felolvassa az egészet és szóvá teszi, hogy nem írjuk amit mond. Hozzáteszem: halkan nem figyelünk oda, hiszen alig páran járunk be. Ennyiből jó ez a félév, a max létszám 60-65 fő egy órán, ott is 2 szobányi helyre vagyunk összezsúfolva, így mindenki hallgat, mint a sír, nem pofáznak bele a bunkók sem.

Kissé tele vagyok az egész felsőoktatással is, ha januárban felajánlanák, hogy szeptemberben egy fix és kellően _elegendő_ fizuval alkalmazásba vennének, nem sokat haboznék szerintem, akárhol is legyen az az állás. Na persze ehhez az is hozzá tartozik, hogy a korábbi 5 éves képzéssel ellentétben szerintem nem ér annyit a bolognai alapképzés, szóval kell az a plusz két év is. Valamikor, valahol.

110915

September 15, 2011 - napjaim - 0 Comments

Azon ritka pillanatok egyike van, amikor írok ide. Sajnálom, sosincs kedvem mostanában is felkínlódni magam és megosztani a megosztani valót. Aki ismer személyesen, az ismer facebookon, ott van némi tartalom.

Mi volt velem amíg el voltam tűnve? Semmi és minden. Július 4-étől szakmai gyakorlaton voltam a nyáron – tulajdonképp augusztus utolsó hetét leszámítva – végig. 0 (ejtsd: nulla) magyar királyi váltóért. De legalább hasznos volt. Sokaktól hallom, hogy “hát igazán szakmai feladat az nem nagyon volt”.  Nekem volt. Volt rendesen. Utána meg el tudtam volna viselni vagy 2-3 hét pihenőt még. Ehelyett tantárgyfelvétel (nem stresszeltem szét magam, nincs 65 főnél nagyobb létszámú órám) volt augusztus utolsó hetén, szeptember első (teljes) hetében pedig teljesen feleslegesen jöttem le ismét Szegedre. 2 órát tartottam meg, azokat is csak ímmel-ámmal. Innen üzenném a kedves fejeseknek, hogy ennek így semmi értelme. Vagy szóljunk az oktatóknak, hogy csinálják azt, ami a nevükben is szerepel (OKTASSANAK), vagy legyen regisztrációs hét hivatalosan is, mint máshol, amikor mondjuk kötelesek FELTÖLTENI valahová a kurzus kövelményeit, az általános tudnivalókat, de ne raboljuk egymás idejét olyannal például, hogy az órán megtudjuk az oktató nevét (bemutatkozik), amit az ETR-ből már amúgy is tudunk, és hogy 2 hét múlva nem lesz óra (amit a kurzusfórumra is fel lehet írni). Nevetséges. 2011. magyar felsőoktatás.

Az órarendem szar is és jó is. Egyrészt kb. 2 napra be lehetne zsúfolni az összes órám, másrészt a hét 4 napján kell megjelennem az egyetemen. Kedden nem. Egyszer kell reggel 8-ra mennem. PÉNTEKEN. Pénteken b.zdmeg. Kéne valami szakirányba vágó melót keresni, ha kiforrja magát a félév időbeosztása. Ez így gyakorlatilag annak kedvez, aki korábbi tárgyakat bukott, mert így lenne idő bőven azokra is. Egyetemi halogatókról van inkább szó, mint hallgatókról. Nincsenek nagylétszámú óráink, de pofázni azt kell. Anélkül nem lehet.

Kicsit gyűlölöm Szegedet is, pedig nagyon igyekezik a város. Süt a nap, meleg van, megy a dugótéri szökőkút, pezseg a Kárász utca. A Tisza Lajos körúti buszsáv kitalálójának kiosztanék pár tarkónverést. Az amúgy dinamikus forgalmat sikerült lelassítani vele. Good job, very good job!

Egy kicsit jó lenne kiszabadulni a munkaerőpiacra, egy kicsit jó lenne kiszabadulni a PICSÁBA, nem csinálni semmit, hanem mondjuk lábat lógatni valami trópusi sziget partján. Ja igen, a bilibe lógó kéz.

Back when you were young

July 30, 2011 - csak úgy - 2 Comments

Most, hogy sokat vagyok itthon, eszembe jut, hogy milyen jó is volt még gimis koromban a lét elviselhető könnyűsége. Zéró, értsd ZÉRÓ tanulással bemenni az iskolába, mosolyogni, nevetgélni, hazajönni, 30-40-50 kilométereket bringázni pusztán csak azért, mert miért ne. Utána tanulást mímelve (gondolom, hogy jó legyen a lelkiismeretemnek) üldögéltem az asztalnál valami könyvek, füzetek fölött. A legjobb az volt, amikor rendre 3. órában volt a német, ahová nem kellett az az előrehozott érettségim után bejárni és hazalógtam, majd királyi reggeliben részesítettem magam.

Semmi gondom-dolgom nem volt, semmi az égvilágon. Nyilván megszépülnek a dolgok idővel. Ha most lapoznék vissza a bejegyzések hatalmas hőzöngéseket tartalmaznának, alapvetően lényegtelen dolgokon alapulva. Szép volt, jó volt és mondjuk szívesen eltöltenék egy hónapot ismét gimis suhancként. Visszamennék oda, amikor mondjuk már tudtam, hogy a földrajz lesz az, ami jó, és még meg sem ismerkedtem vele, de pusztán a hangzása miatt is gyűlöletes volt a geoinformatika – és lám! Ha jól csinálom, egy év múlva már vagy az MSc képzésem küszöbén fogok állni. Vagy nem csinálom jól és nem, vagy jól csinálom és mégsem. A jövő zenéje.

Vicces az is, hogy minden pénzem egy olyan utazásra akartam volna befizetni ami nem érte volna meg. Azt a hajót hiba lett volna elérni. Kikacsintok. Everything went better than expected.

Gyűlölök viszont dolgokat.

Vad Magyarország

July 10, 2011 - film, sorozat - 0 Comments

Az elmúlt hónapban botlottam bele a Vad Magyarország c. természetfilm előzetesébe, és már akkor eléggé megtetszett, a héten pedig a fővárosban voltam, és nagy küzdelem árán, de sikerült nem lekésni a nekem utolsó megfelelő vetítési alkalmat, a csütörtök fél heteset.

Csodálatos, lenyűgöző a teljes film is. Télen kezdődik, majd az évszakokon végigívelve ismét télen fejeződik be. Szereplőként megjelenik benne az ember is. A filmet Kulka János narrálja, ami engem meglepett, valamiért arra számítottam, hogy teljes hosszában csak a képek és a zene fog beszélni, de az azért sokaknak nem lett volna megfelelő, annál is inkább, hogy magyar-német koprodukcióban készült, ha nem tévedek Németországban már előbb műsorra is tűzték, mint idehaza, a németek pedig gondolom nincsenek tisztában olyan szinten a magyar állatvilággal, mint mi.

A rendező Török Zoltán, a film készítéséről és utóéletéről is blogolt, nagyon érdekes.

Azt hiszem (még?) csak az Urániában vetítik, de később kiadják DVD-n, meg valami HD formátumban is. El kell menni, meg kell nézni és bizonyára remek vétel lenne az adathordozó is. A filmet mindenkinek csak ajánlani tudom, egyszerűn hátborzongatóan szép és jó, nálam főleg volt libabőröztető, amikor csak a remek szandtrekk szólt (remélem az is hozzáférhetővé válik a kiadással) és valami vágóképet láthattunk. 10/10

110708

July 8, 2011 - napjaim - 0 Comments

Elenyésző számú visszatérő olvasóm ezúton is üdvözlöm!

A legutóbbi bejelentkezésem óta történetek közül annyi jut hirtelen eszembe, hogy láttuk Az ember tragédiáját a Szegedi Szabadtérin, körülbelül 13 fokban és a nézőtér tetején uralkodó erős szélben. Hát, ha nem lett volna ilyen hideg jobban tetszett volna, de így sem volt rossz.

Vasárnap estétől ma délután ~ötig pedig fővárosunkban tartózkodtam, megkezdtem a szakmai gyakorlatom. Végre sikerült összefutnom egy ismerőssel, ráadásul kétszer is(!). A munka tetszett, bár nagyon lefáradtam így péntekre. Voltam moziban (erről talán bejegyzés később), vettem ingeket, telefontokot (ja igen, lógok egy bejegyzéssel erről is, mármint a telefonról).

Kissé beletanultam az önálló fővárosi közlekedésbe (például, hogy hová szálljak a Combinókon), sőt, még a város is megtetszett egy kissé, ami nagy szó. Munkába menet és onnan visszafelé kifejezetten szép helyeket is láttam. Mondjuk a Margit-hídról dél felé tekintve elég impozáns a látkép. Szereltem kerékpárt és megvoltak az első fővárosban kerékpáron megtett métereim is. Egy élmény volt.

Így a végére azért kaptam a sűrűjéből is. A Margit-híd budai hídfőjénél felszállva mondta be a “hangos”, hogy Jászai Mari tér, VÉGÁLLOMÁS következik. Vadásztam egy közeli buszmegállót, felszálltam egy HÉV-pótlóra(?), elmentem vele a Nyugatiig, onnan meg gyalogoltam vagy 3-4 megállónyit, majd még egyet, mire közlekedő villamost is találtam a Blahán. Hazafelé az M5-ösön akkora dugó, volt, hogy a 45 perccel _később_ indult buszt a Csongrád táblán előztük meg, miután Gátér és Csongrád között körülbelül ötször előzött olyan szituációkban a sofőr, amikben hát én, nem mertem volna – talán ezért is leszek geográfus, nem pedig buszsofőr.

Egy éve kezdődött menthetetlen elcsábíttatásom.
Jövök még!

Végre vége a 4. félévemnek

June 24, 2011 - komoly - 0 Comments

Eme fergeteges szemeszter kettesmentes lett. Remek, nem?

Na de félre a tréfát. A félév amilyen borzalmasan kezdődött, pont ugyanolyan borzalmasan is folytatódott, sőt időnként még lehetséges volt fokozni is. A nyomorom twitteren folyamatosan nyomon lehetett követni, nem keresném vissza, ha nem szükséges. Hetente 2 ZH legalább volt, de mivel nem csak 2 kurzusom volt, így annak rendje és módja szerint jöttek ehhez további dolgozatok, gyakorlatilag a 3 zárthelyi/hét teljesen átlagosnak volt mondható.

Megismerkedtünk a programozással C nyelvben, volt a kezemben RTK GPS, nyíltforráskódú GIS rendszerrel is baráztkoztunk, 100 km²-nyi topográfiai térképet digitalizáltam be, 2-3 projektmunka, szakirányos terepgyakorlat, belvízkár-térképezés, szabadon választható terepgyak, tárgyalástechnika, ilyenek mentek

Párszor ki is akadtam a fejetlenség(ek)től. Igazándiból nem csodálkoztam volna, ha találom 1-2 kósza őszhajszálat, de szerencsére nem sikerült.
Átlagok: Hagyományos 4.11, Kreditindex 5.83, Korr. kr.index 5.83, Súlyozott 4.07

Ami különösen üdvös, hiszen valamelyik 5.83-as alapján számítják majd az ösztöndíjam szeptemberben – feltéve, hogy az egyetem szégyene, az EHÖK elnöke, mindenki kedvenc Török Márkja nem avatkozik bele az egészbe. Mellékesen jegyzem meg, hogy az őszi félévem után, ami maximum 1 századdal(!) lett rosszabb kreditindexű, mint az azt megelőző, kevesebb mint a felét kaptam a korábbi ösztöndíjamnak. Szánalom.

Innentől viszont hawaiikodás van. Július 4-étől pedig 6 hetes szakmai gyakorlat. Igen, az pont augusztus közepe. Abba viszont kemény azért belegondolni, hogy nagy esélyem van arra, hogy egy év múlva már lediplomázzak. Az idő rohan.

Itthon a legjobb

June 11, 2011 - komoly and videó - 2 Comments

Nemrég futottam bele ebbe a promóciós céllal készült videóba. Lehet ekézni a megvalósítás miatt, ahogy azt a kommentelők teszik is alatta youtube-on és lehet érteni, hogy mit akar mondani. Mondjuk hossza miatt tévébe úgy sem engedik, így meg a normálisabb internetezőkhöz eljut, ahol lényegében véget is ért a kör, sajnos.
Pedig a mondanivaló nagyon is fontos, hiszen nekem speciel idegrángásom támad (na jó, ha az nem is, de tud zavarni), mikor azt látom, hogy idehaza az csak a valaki, aki külföldön tud nyaralni. Ha már kicsit is megy a szekér, külföldre kell menni nyaralni. Lehetőleg repülővel, hogy minél nagyobb legyen a környezetterhelés és lehetőleg valami egzotikus országba, ahová pusztán azért nyolcféle oltást kell beszerezni, hogy betehesd a lábad egyáltalán. Ja és természetesen mindenhová csak utazási irodán keresztül szabad menni, hiszen az a legjobb, ha óvodáscsoport módjára visznek minket körbe és kötelező jelleggel kell csodálkozni. Ugye.

Szóval lényeg a lényeg, nagyon ráférne az ország természeti(!) és kulturális kincseire egy ilyen promóció. Ha van pénz rogyásig nem fontos repülőre ülni, hanem olyanokat kell megnézni, mint például a Badacsony és környéke, a káli medence, a balatoni borvidék, a Dunakanyar, a Rám-szakadék, az ipolytarnóci ősmaradványok, a Mátra, a bükki Nagymező, a Szalajka-völgy, a Zemplén, a tokaji Nagy-kopasz-hegy, a Nyírség, a Tisza kanyarulatai, a Tiszazug, a Körös-torok, a Kiskunság, a gemenci erdő, a Mecsek és környéke, a zalai dombság, az Őrség, Kőszeg és Sopron környéke, Sokoró vagy a Gerecse. A sor természetesen a végtelenségig folytatható.

A lényeg: nyaralni itthon is lehet.

Rapha Continental – The Movie

June 4, 2011 - bringa, sport, életérzés and videó - 3 Comments

17 percnyi feelgood bringás hangulat. Érdemes végignézni, a tájak is csodálatosak benne. Ha valamiért irigylem Észak-Amerikát, akkor az a háborítatlan tájak és láthatólag csekély forgalmú, remek minőségű utak miatt van. Ezek a srácok meg egyszerűen szomorodjanak meg egy kicsit, hogy ezt csinálhatják.

Így néz ki a HTC-nél egy sprintbefutó

June 2, 2011 - bringa, sport and videó - 0 Comments

Majd lehet, hogy a közeljövőben igazi tartalmat is szolgáltatok, most ez van.

110506

May 6, 2011 - napjaim - 3 Comments

Péntek 11 óra, híreket mondunk mondok.

Kedden sikerült megírnom az első egyes nagyZH-m. Fél és hasonlóan kevés pontosakat korábban is írtam, de azok technikailag nem számítottak egyesnek, mert egészéves pontgyűjtögetésre voltak csak hivatottak, ez viszont pontszerzéssel lett egyes, de nem ugrottam meg az 50%+1pontos határt, ami azért zavar különösen, mert érdekel a tárgy, figyeltem órán, tanultam is a dolgozatra, egyszerűen nem értem.

Nyilván nem jó ha 5 ZH és 3 leadási határidő van egy héten, melyből ráadásul egyet másfél héttel a határidő előtt jelentettek be.
Múlthét szerdai ZH-nak még nincs eredménye, ehét szerda estére ígérték, azóta péntek van és írtunk még egy dolgozatot a tárgyból, jövőhét szerdán pedig az évközi 3-ból a leggyengébb javítható csak. Na de az melyik, és kell-e javítani. Ha megvan a kettes, viszlát!

Ajánlom mindenkinek, hogy ha nem muszáj, ne vegyenek fel 43 kreditnyi tárgyat (csak ha muszáj – nekem most az volt, éljen a rendszer!)

Egy másik tárgyból pedig nyilván a lehető legkomplexebb számításos feladatokat kell adni, hogy a másfél órás ZH-ból 60 perc menjen el rájuk, gépes feladatnak meg naná, hogy olyat, amit azon a gyakorlaton vett a társaság, amire nem volt kötelező bemenni, mert elvileg csak az addigi feladatokat gyakorolták volna. Természetesen.

XY. tárgyból pedig természetesen teljesen mindegy hányszor olvastam el a hétről-hétre kiadott ~100 oldalnyi olvasnivalót, amikor úgy éreztem, hogy “óhh, penge lesz a kisZH” akkor fél-egy pontokat kaptam a lehetséges 4-ből, míg utóbbi két alkalommal, amikor bár elolvastam 2-szer a kiadott anyagot, csak beírogattam hasból ezt-azt a kérdésekhez és 3-4 pont. Kommentár nélkül.

Juteszembe: A héten a legnagyobb örömet az jelentette, hogy miután megtudtam, hogy egyest írtam, a közeli kávézó előtt ismerősökbe botlottam, majd improvizáltunk egy sörözést – pedig én eredetileg tanulni indultam, csak elkedvetlenedtem -, és fél hatra meg mentünk Frittmann borokat kóstolni, a pincészetről pedig személyesen Frittman János mesélt. Van vagy 2 méter az az ember.